A HÓNAP TERVEZŐJE: Csiby-Gindele Botond

Ismerjétek meg a "Hónap Tervezője" sorozatunk legújabb alkotóját, Csiby-Gindele Botondot! A sorozatban való részvétel kapcsán készítettünk Botival egy rövid interjút és augusztus 10-ig minden grafikáját 20% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg webshopunkból - fogadjátok szeretettel!

- Hogyan lettél tervezőgrafikus? Már kiskorod óta tudtad, hogy ez érdekel?  Hol tanultál és mi volt a legfontosabb tudás, tapasztalat, amit a főiskolai évek során szereztél meg?

- Amióta az eszemet tudom, mindig is szerettem rajzolni, bütykölni, alkotni. Művészeti középiskolában végeztem textil szakon Csíkszeredában, de nem éreztem, hogy textilművészettel szeretnék foglalkozni a jövőben. Főiskolai éveim alatt érett meg bennem igazán az elhatározás, hogy művészeti pályán maradjak a későbbiekben, talán itt hangzott el a legtöbbször az, hogy a későbbiekben semmi sem fontosabb annál mint, hogy olyan szakmát válasszunk amit szívből szeretünk csinálni. Nagyváradon folytattam egyetemi tanulmányaimat grafika szakon, ahol lehetőségem volt animációval is foglalkozni, ez annyira megtetszett, hogy az első szakmai gyakorlatomat a Kecskeméti Animációs Filmstúdiónál töltöttem. A gyakorlat alatt jöttem rá, hogy az animációs folyamatoknak is csak az illusztratív, tervezői részét szeretem igazán, ekkor döntöttem el, hogy alkalmazott grafikával szeretnék foglalkozni. A teljes meggyőződést és támogatást végül Egerbe, az Eszterházy Károly Egyetem Tervezőgrafika szakán kaptam meg, ahol megtapasztalhattam a tervezőgrafika nyújtotta számtalan lehetőséget.

- Mit szeretsz a legjobban a munkádban és milyen tervezői feladatok állnak hozzád a legközelebb?

-Tervezőgrafikus művészként a legjobb dolog nap mint nap megtapasztalni a szakma nyújtotta kreatív szabadságot! Bár az ikontervezéstől, a csomagolástervezésen keresztül számos egyéb megbízásom is van, a szívemhez talán az illusztráció alapú megkeresések álnak a legközelebb.

- A tervezőgrafika mellé meglehetősen szokatlan hivatást választottál: kecskéket tenyésztesz a családi gazdaságotokban. Mesélj erről, mikor és hogyan jött az ötlet? Hogyan fér meg ez a két egészen különböző típusú munka az életedben? Mit ad az egyik, mit a másik? Ha muszáj lenne, tudnál választani a kettő közül?

- Az állattartás még annakidején hobbiként indult, sokáig tömbházban élt az egész család de akkor is ott volt a polcon az akvárium, teknősbéka . Miután kiköltöztünk kertes házba akkor indult meg az állat lavina, sorban gyarapodott a gazdaság, napról napra szereztük be a majorságot, tyúkot, kacsát, libát, pulykát, gyöngytyúkot de voltak nyulaim is, volt hogy több mint ötven darab. Első perctől az önellátás volt a cél, úgy a zöldség mint a hús terén. Ahogy telt az idő, észrevettem, hogy a nyulaknak szárított szénából még más állat is jóllakna annyi lett nyaranta. 2014-ben érkeztek az első kecskék az udvarra. 0 tapasztalatom volt a kecsketartással kapcsolatban, mindent szakirodalomból, internetről és velük való foglalkozás során tanultam meg. Kecskét fejni is Youtube-ról tanultam meg, mindenre talál az ember már bemutató videót. Szintén netes képek alapján készültek a kecske istálló felosztása vagy a fejő állvány. A többi háziállattal ellentétben a kecskék nem koptak ki az évek során, mint a nyulak vagy libák sőt évről évre nagyobb élvezet velük dolgozni. Minden nap egy új kihívás, sose lehet megunni. Itt minden nap egy mese, a kora reggeli keléstől a lefekvésig, mindig történik valami, mindig van miről regélni.

Bár megvolt a lehetőség, hogy egyetem után Magyarországon maradjak és a fővárosban dolgozzak tovább én mégis hazajöttem és lettem itthon szabadúszó grafikus a kecskék között. Sokan kérdezik, hogy hogyan fér össze ez a két szakma.  Tökéletesen kiegészítik egymást, úgy is mondhatnám egyensúlyt hoztak az életembe. Szabadúszóként mindenki magának osztja be az idejét ami nem  mindig könnyű feladat, de az állatok egyfajta rendszerességet hoznak az ember életébe. Az állattartás nem igen enged teret az időpazarlásnak. Grafikusként sokat ülök képernyő előtt semmi mozgást sem végezve, szóval nem a legegészségesebb szakma, viszont az állatokkal való foglalkozás friss levegőn végzett  aktív időtöltést biztosít. Bár az állattartás hobbiként indult, mára egyenlő ha nem több időt töltök a kisgazdaság fejlesztésével mint a  grafikus szakmával. Számomra mind a két szakma a szabadságot jelenti, egyszerre élem meg a fizikai és a szellemi, kreatív szabadságot. Az állattenyésztés, növénytermesztés nem a legkönnyebb de talán az egyik leghálásabb értékteremtő szakma még ha az ember kicsiben, a családi asztalra termel is. Friss, élelmiszerekre mindig van és volt kereslet, és úgy érzem manapság nagyobb mint valaha.

- Min dolgozol most és mi lenne az álommunkád, amit nagyon szeretnél egyszer megcsinálni?

- Jelenleg különböző kisebb megbízásokon dolgozom: címke tervek, kisarculatok, logók. Nincsen konkrét, letisztult álom megbízásra ötletem, viszont a jövőben szeretnék olyan munkákat kiadni a kezeim közül melyek nagyobb rétegeket szólítanak meg, különböző karitatív szervezeteket segítenek.

- Milyen tanácsod adnál azoknak, akik most készülnek a grafikusi pályára? 

- Az egyik legmeghatározóbb tanács amit bárkinek adhatok aki ezt a pályát választja: Tanuld meg fogadni, értelmezni és kezelni a kritikákat!  Ez egy rendkívül szubjektív szakma, a kritikák a munkafolyamat részei, muszáj megtanulni látni tudni a megrendelő szemével, gondolkozni az agyával, hogy megkönnyítsd a munkafolyamatod és az életed. Tervezőgrafikusnak lenni olyan, mint játszani egy vagány számítógépes játékot, és itt most nem arra gondolok, hogy éjszakákat ülök a képernyő előtt. Minden grafikus megbízás más és más, akárcsak egy újabb szint a játékban, különbözőek az elvárások, más és más a „pálya”, sosem unatkozik az ember. Lehetsz egyéni játékos de sokszor csapatban játszani jobb, nagyobb, szélesebb kiterjedésű megbízások esetén.

Bátorság és kitartás!